…komfortzónán belül nagy dolgok még nem születtek!

  Bizony, ahhoz hogy sikeres legyél, ki kell lépned a jelenlegi komfortzónádból.

  Utunk során rengetegszer kell majd olyanokat tenned, amihez semmi kedved, amire legszívesebben azt mondanád: „majd holnap”. De emlékezz az előző posztban olvasottakra: a sikeres és a sikertelen vállalkozó közt csak egy különbség van!

  Tudod, ki ő?

  Ő Rosa Parks. A fogdán készült kép ellenére nem bűnöző – még ha történetünk elején annak is kezelték.

  Rosa Parks, egy polgárjogi szervezet tanácsadója 1955 december 1-én, csütörtökön, este hat óra körül kilépett a komfortzónájából. S ezzel megváltoztatta a világot.

  Abban az időben számtalan amerikai államban, így az eset helyszínéül szolgáló Alabamában is a feketéket számtalan hátrányos megkülönböztetés érte. Ezen törvények egyikének értelmében feketék a buszon csak a számukra fent tartott helyen ülhettek, ott is csak addig, amíg nem telt meg fehérekkel a busz – akkor át kellett adniuk a helyüket, vagy le kellett szállniuk a buszról.

  Azon a napon az alabamai Montgomery városában Rosa Parks, mikor megtelt a busz, a sofőr felszólítása ellenére sem adta át a helyét. 42 éves volt, 42 éven át átadta, de akkor, abban a pillanatban tudta: ha mindent ugyan úgy csinál, mint eddig, semmi nem változik. Nem azt mondta „majd holnap lázongok”, hanem akkor és ott megmutatta azt, miben hisz.

  „Mikor a fehér sofőr felénk lépett, intett, és megparancsolta, hogy keljünk fel a helyünkről, éreztem, hogy úgy borít el az elszántság, mint a takaró egy téli éjszakán.”

  Rosa nem adta át a helyét, a sofőr rendőrt hívott, s letartoztatták. Bár a nőt még aznap este kiengedték, a helyi tiszteletes bojkottot hirdetett a szegregációs törvények ellen. A bojkott vezetője egy újonnan odaköltözött ember, a baptista templom fiatal és kevéssé ismert lelkésze, dr. Martin Luther King lett.

  A többi pedig már történelem – melyből most a világ legjobb receptjét olvashatod ki a sikeredhez.

  Pár évvel később, 1963 augusztus 28-án, Washingtonban már 250 000 ember vett részt azon a felvonuláson, ahol Dr. Martin Luther King beszélt.

  Nem küldtek szét meghívókat, sőt, kapaszkodj, még facebook sem volt, hogy folyamatosan felugorjon az esemény meghívója.

  Mégis ott volt 250 000 ember. Miért?

  Nem Dr. King volt az egyetlen nagy szónok Amerikában. A Rosa Parks-ügy miatt ismert lett, de nem ő volt az egyetlen fekete amerikai szónok, aki jogi egyenlőtlenségektől szenvedett. Sőt néhány elképzelése is téves volt. Más is állhatott volna ott helyette.

  De mégis ő állt ott. Ő megértette s alkalmazta, hogy az emberek érzelmére kell hatni, ha célt akarunk elérni.

  Nem azzal járta körbe az országot, hogy elmondja, min kellene változtatni. Úgy járta körbe az országot, hogy elmondta embereknek ő konkrétan miben hisz.

  „Hiszem, hiszem, hiszem.” S azok az emberek, akik hittek abban, amiben ő, sajátjuknak érezték a gondolatot, és továbbadták.

  Néhányan közülük létrehoztak egy rendszert, hogy még több emberhez eljusson az üzenet. Néhányan közülük felajánlották a buszaikat, hogy az emberek eljussanak Washingtonba. Néhányan közülük friss vizet osztogattak a tömegnek, hogy ezzel is részesei legyenek a történelmi pillanatnak.

  S így, 250 000 ember jelent meg az adott napon, az adott órában Dr. King előtt, hogy hallják beszélni.

  Szerinted hányan mentek oda miatta?

  Elárulom: senki sem.

  Maguk miatt mentek.

  Azért, amit ők hittek Amerikáról. Az vette rá őket, hogy órákat buszozzanak, hogy aztán kiálljanak a perzselő washingtoni napsütésre. S ez nem a feketékről, fehérekről szólt. A hallgatóság negyede fehér volt. De ők is hittek abban, hogy két fajta törvény létezik a világon: az egyik, amit az emberek hoznak, s egy másik, az erősebb, melyet az Univerzum. S amíg az emberek hozta törvények nem egyeznek meg a magasabb hatalom által hozottakkal, addig nem élünk igazságos világban.

  Az, hogy ennek a kerete a Rosa Parks-ügyből kinőtt Polgárjogi Mozgalom volt, abszolút mellékes. Nem ennek akartak tagjai lenni – hanem konkrétan a Dr. King által végre kimondott nézeteket követték.

  „Van egy álmom” – mondta.

  Nem azzal állt ki – mint amit mondjuk egy politikus tett volna – hogy van egy tervem… hanem hogy van egy álmom.

  Vannak vezetők és vannak emberek, akik vezetnek. A hatalom és a tekintély a vezetők kezében összpontosul. S azok akik vezetnek minket azok egyben inspirálnak is. Az igaz vezetőket vagy szervezeteket nem azért követjük, mert kell, hanem mert mi akarjuk.

  Magunk miatt követjük őket, ahogy követte az a 250 000 ember Martin Luther Kinget.

  Mindezt azért, mert az igazi vezető a "Miért"-tel kezd!

  „Miért állunk itt? Mert van egy álmom…”

  Minden vállalkozó pontosan tudja, mit csinál. Néhányan azt is tudják, hogyan csinálják, például van egy szabadalmuk. De csak nagyon kevés ember és vállalkozás tudja, hogy miért csinálja azt, amit csinál.

  S a miértre sosem lehet válasz a profit – az az eredmény. A miértet úgy értem, mi a célod? Miben hiszel? Mi az az ok, amiért elkezdtél vállalkozni? Mi az álmod, mellyel megváltanád a világot?

  A kommunikációnk, a tetteink mindig egy adott sorrendben építkezik, a leginkább egyértelmű „mitől” halad a „hogyanon” át a legmegfoghatatlanabb „miértig”. De a legsikeresebb emberek, a legsikeresebb vállalatok – függetlenül a méretüktől és az iparágtól – mind fordítva teszik. A „miérttől” haladnak, kommunikálnak és cselekednek a „mit” válaszig.

  „Itt az új okostelefonunk, csodálatos külső, erős processzor, sokat bíró akkumulátor, vegyen egyet!”. Ez szerinted inspiráló? Ugyan már. Nem hat az emberre, nem veszi meg, vagy ami még rosszabb, megvásárolja, s hiába jó a termék, csalódik. Soha többé nem lesz az ügyfeled, sőt, még rosszakat is terjeszt Rólad.

  Az okos vállalkozó nem gyorsan akar meggazdagodni, hanem nagyon. S ehhez lelkes ügyfelek kellenek – mint mondjuk az iPhone fanatikusok.

  Az Apple anno véletlenül sem az előbbi mondatokkal próbált betörni a mobilpiacra az új termékével. Steve Jobs 2007 január 9-én egy bemutatón elmesélte, mi volt az elmúlt három évben az álma (miért ülünk itt). Utána bemutatta, hogy az álma hogyan változtatja meg az emberek életét majd – s csak a végén, mellékesen árulta el, hogy az álma most épp egy mobiltelefonban kelt életre, melyet iPhone-nak neveznek.

  Több, mint 6 millió példányt adtak el az első iPhone-ból, mindössze azért, mert Steve Jobs megfordította a kommunikációját és azzal kezdte: miért hozták létre ezt a terméket.

  Az emberek nem azt veszik meg, amit csinálsz, hanem azért, amiért csinálod!

  A cél nem az, hogy mindenkivel üzletet köss, akinek szüksége lehet a termékedre, szolgáltatásodra - a cél az, hogy azokkal köss üzletet, akik ugyan abban hisznek, mint Te! S ha ez megvan, akkor leszel igazán sikeres!

  Vannak vezetők, s vannak, akit vezetnek. Te melyik szeretnél lenni?

  Ha vezető, akkor semmi mást nem kell tenned, mint lelkesítened, követőket szerezned – azaz elérned, hogy érzelmi alapon vásároljanak tőled. Ugyanis ha érzelemből vásárolnak tőled, akkor utána már önmagukat fogják meggyőzni, ez milyen jó üzlet volt.

  S így, hűséges vásárlóként örökké követni fognak, amíg a „miérttel” kezdesz.

  Kérlek, próbáld meg megfogalmazni, Te miért kezdtél vállalkozni, vagy miért alkottad meg azt a szolgáltatást, terméket, mellyel most piacra akarsz lépni s sikereket elérni?